szerző angel
"De hát ne túlozzunk, hisz épp ez a bökkenő: itt vagyok, s jól tudom, minden érvet elfogadok, azon az áron, hogy élnem lehet. Igen, ahogy körülnéztem ezen a szelid, alkonyati téren, ezen a viharvert s mégis ezer igérettel teli utcán, máris éreztem, mint növekszik, mint gyülemlik bennem a készség: folytatni fogom folytathatatlan életemet. Anyám vár, s bizonyára igen megörvend majd nékem, szegény. Emlékszem, valaha az volt a terve, hogy mérnök, orvos vagy valami efféle legyek. Így is lesz minden bizonnyal, úgy, amint kívánja; nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen, s utamon, máris tudom, ott leselkedik rám, mint valami kikerülhetetlen csapda, a boldogság..."
szerző angel
"... Anna érzéki, torokhangú nevetést hallatott. - Ó, dehogynem. - mondta csúfondáros mosolyt vetve oldalvást a nagybátyámra - Lenyűgözően unalmas tudsz lenni, Mary. Ne becsüld alá magad!
Láttam, hogy a nagybátyám elfojt egy mosolyt, és éreztem, hogy az arcom tüzel a haragtól. George közelebb hajolt hozzám,
megnyugtató volt nehéz érintése a vállamon, mintha arra emlékeztetne, hogy nem érdemes szembeszállni velük.
Anna felvonta a szemöldökét, a nagybátyánk intett, hogy elmehetünk. Nővérem elöttünk vonult ki, én meg követhettem a szoknyája szélét; amitől egész életemben tartottam, most bekövetkezett. A földet bámultam, míg kivezetett minket a napfénybe, elsétált a céllövőpályáig és végighordozta tekintetét a kerten, a vizesárok felé lejtő meredek, lépcsős teraszokon, s a távoli kis városon és folyón. George megérintette a kezem az ujjaival, de alig éreztem. Marcangolt belülről a harag, hogy át kell adnom helyemet a nővéremnek. A saját családom úgy döntött, hogy én a király szajhája leszek, a nővérem pedig a felesége.
-Szóval királyné leszek- mondta Anna álmodozón.
-Én leszek az angol király sógora- mondta George, mintha alig merné elhinni.
-És mi leszek én?- fakadtam ki.Nem leszek többé a király kedvence. Nem leszek az udvar középpontja. Elveszítem a pozíciót, melyért tizenkét éves korom óta töröm magam. Én leszek a tavalyi szajha.
-Az udvarhölgyem leszel. - mondta Anna mézesmázosan- Te leszel a másik Boleyn lány."
szerző angel
...Oda jutottunk, hogy elfelejtettük, életünk nagy és fontos részét azok az élmények alkotják, amelyeket rózsák, csalogányok, hajnalok, alkonyatok, élet, halál, sors ébreszt bennünk, elfelejtjük, hogy időnk tetemes részét átalusszuk, álmodozunk, gondolkozunk, olvasunk - egyedül......
Ötletek, álmok, képzelet, költészet után sóvárgunk....
A legutóbbi Hozzászólások
@*dtcomment*@@*titolopost*@
@*nome*@