szerző angel
Amint az ajtón benyitok,
kezemnek
otthont adsz a tiédben.
Befogadod, mint csavargót a házba,
ott vacok várja, tűzhely, vacsora,
nincs lárma, nincs tülekvés.
A lélek felbátorodva
kioldja átázott cipőjét,
vizes harisnyáját kötélre dobja,
aranyfényű teát tesznek elébe,
illatos málnaízzel,
vágnak mellé, amennyi jólesik,
a friss kenyérből.
Aztán, ha a lélek, felbátorodva,
egy kicsit kutat még a polcon,
talál ott rejtett örülni valót:
kis üveg mézet,
vagy egy pozsgás-piros almát.
Csak annyi kell, hogy a kezemnek
egy pillanatra
otthont adj a tiédben."
szerző angel
Valahol létezel, valahol én is
valamit kérdezel, valamit én is
néha vágy van benne, néha remény is
valahol
valamit
te is
én is...
szerző angel
Ők nem öregszenek meg úgy, mint mi, az itt maradottak:
Az évek nem fognak rajtuk, sem a múló idő vasfoga.
A lemenő nappal és pirkadatkor is rájuk emlékezünk...
(Idézet Laurence Binyon „For The Fallen (September 1914)”-éből)
szerző angel
Apámnak volt egy különös barátja. Józan, precíz és rendkívül értelmes gépészmérnök, aki nemcsak a gőzk
azánokat, de az életét is igyekezett előre megtervezni.Amikor közeledett a front, láttam, hogy gondosan csomagol.
- Ebben mi van? - mutattam két hatalmas ládára.
- Ebben azok a szükséges holmik, melyeket akkor viszek magammal, ha módomban lesz autóval
vagy vonattal menekülni.
Rengeteg ruha, pulóver, ing, cipő, kolbász, szalonna, sajt és szardínia volt a ládákban, azonfelül még számos szakkönyv, szótár, logaritmustábla, körzőkészlet és vonalzó.
- És ebben? - mutattam egy kis kézikofferre.
- Ez a B variáció! - mondta. - Arra az esetre, ha nem lesz vonat és gyorsan kell menekülni!
Ebben már csak meleg holmik, aranygyűrűk, láncok s különféle konzervek voltak.
Láttam, hogy íróasztalán egy spárgával átkötött ócska bőrtárca hever.
- És ez? - kérdeztem kíváncsian.
- Ez a C variáns - felelte. - A legrosszabb esetre.
Egy hajfürt volt benne, feleségének, gyermekeinek fényképei, s egy Biblia."
szerző angel
várnak álmok
várnak vágyak
várnak utak
melyeken még sosem jártam
várnak színek
várnak képek
várnak kapuk
csak átlépni ne féljek
várnak karok
várnak ágyak
várnak szívek
és vége lesz a magánynak
várnak szemek
várnak szájak
várnak szavak
mik rám találnak
várnak sóhajok
hozzám szólnak
várnak könnyek
értem hullnak
várnak csókok
mézédesek
várnak ölek
rejtélyesek
várnak napok
boldog órák
várnak évek
múltam hozzák
várnak még
bíztat reményem
várnak még
így van, vagy csak remélem?
szerző angel
Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.
/Seneca/
szerző angel
Könnyekre fakadtak a felhők
Sírnak elfojtva csendesen
Mindent, mit megérint
Megtisztul s eleven
Gyengéden, simogatóan
Átcsorog a könny a szíveken
Lemosva mindent
Mi eddig ott élt csendesen
Elvisz, hogy újra élhessen
Hogy megtisztulva újraszülessen
Most ragyog, mivel kék az ég
Várja ismét megszokott békéjét
Várja, hogy beköltözzön a bátorság a félelem
Kivárja teljességét a gyűlölet a szerelem
Kell, hogy a bánat, s öröm is ott éljen
S nem hiányozhat a kétség és a remény sem
Ha mind megtalálták helyüket a szívekben
Együtt élnek szépen csendben
Békében érzik létüket, nem félnek
Tudják, ide mindig visszatérhetnek...
szerző angel
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled
nem maradsz egyedül....
szerző angel
Tégy félre valamit
csendedből, s tégy félre
lármáidból, nyárból is,
mi elég lesz télre
Tégy félre valamit
örömből is, ha van,
jó lesznek morzsái
majd a bánatodban
De bánatodból is
tégy félre valamit
kell a súly, mi húzza
a lélek szárnyait
Tégy félre mosolyból,
s a könnyeidből is
Egyetlen drágagyöngy
mely soha nem hamis... .
szerző angel
szerző angel
Mindannyiunkban ott rejlik a teremtő erő,
mely a lélek legmélyéről tör elő.
Teremthetsz, alkothatsz szépet, és csodát,
de létrehozhatsz torzat, ostobát.
Benned van a fény és a sötét.
Menny és Pokol tebenned él.
Mit hozol elő bensődből, csak rajtad áll,
kezedben öszpontosul élet, s halál.
Mit választasz? Merre mész?
Lelki szemeid előtt lebeg a cél.
Célod vajon tiszta, és nemes?
Vagy galád, sötét, vészterhes?
Teremthetsz, hisz teremtő vagy,
bensődből teremthetsz világokat.
De rombolhatsz is, veled lehet a halál, s pusztulás.
Te rajtad áll minden: nyugalom, és elmozdulás...
szerző angel
Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait.
De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud.
Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok.
Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét.
És ez így van jól.
Lelketek rejtett kútforrásának fel kell fakadnia, és mormolva a tengerbe kell futnia;
És végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemetek előtt.
De ne legyen kezetekben mérleg, melyen ismeretlen kincseteket megmérnétek;
És tudásotok mélységét ne fürkésszétek mérőléccel, se függőónnal.
Mert az egyén tenger: határtalan és mérhetetlen.
Ne mondjátok: "Megtaláltam az igazságot"; mondjátok azt: "Találtam egy igazságot".
Ne mondjátok: "Megtaláltam a léleknek útját". Mondjátok: "Találkoztam
a lélekkel, mely az én utamon jár".
Mert a lélek minden úton jár.
Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál.
A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág.
Szavazz erre a post-ra