szerző angel
„Ha arra tévedsz egyszer,
ahol én születtem
és kopár hegytetőn
meglátsz egy görcsös, öreg tölgyfát,
magányosan és dacos konokul állni,
szembenézni viharral, faggyal, záporesővel,
suttogj el egy csöndes magyar imádságot.
Én vagyok az.
Állok magányosan.
Az erdőt kiirtották körülöttem
Élelmes idegenek.
Magamban vagyok”
szerző angel
Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
szerző angel
Ha a gyermekek kritizálva élnek,
megtanulják, milyen megbélyegezettnek lenni.
Ha a gyermekek ellenségeskedésben élnek,
megtanulnak veszekedni.
Ha a gyermekek kicsúfolva élnek,
megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyermekek megszégyenítve élnek,
megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyermekek toleráns légkörben élnek,
megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyermekek bátorítva élnek,
megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyermekek megdicsérve élnek,
megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyermekek méltóságban élnek,
megtanulják az igazságot.
Ha a gyermekek biztonságban érzik magukat,
megtanulnak hinni.
Ha a gyermekek hitelesen élnek,
megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyermekek elfogadva és barátságban élnek,
megtanulják megkeresni a szeretet a világban.
szerző angel
Leonardo di ser Piero Da Vinci (1452. április 15. – 1519. május 2.) olasz (akkor még itáliai) származású polihisztor, azaz: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író.
A Vinci melletti Anchianoban született Toszkánában, Itáliában egy nótárius, Ser Piero da Vinci, és egy parasztlány, Caterina törvénytelen gyermekeként. Mai értelemben véve nem volt vezetékneve, a Da Vinci, Vinciből valót jelent. Születésekor teljes neve Leonardo di ser Piero Da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy Leonardo, ser Piero fia Vinciből.
Leonardót sokszor nevezik a reneszánsz-ember őstípusának, akinek láthatólagos végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széleskörben az egyik legnagyobb festőnek tartják, és egyes vélemények szerint akár ő is lehetett minden idők legműveltebb embere.
1469-ben Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio festő műtermébe gyakornoknak. A festő műhelye afféle „művésziskolaként" is szolgált. A festő mellett elsajátította a vonalas rajz (tulajdonképpen a vázlatkészítés), a festészet és a szobrászat alapvető technikáit.
Az ifjú festő egyre sikeresebb, híre egyre növekszik. Évekig elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, az „Utolsó vacsora", amellyel 1498-ban készült el. Azonnal a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni. Elkészülése óta a nyugati világ főműveként tekintették. Nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat a világítás és egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utal: "Ti közületek egy elárul engem". Vasari már akkor így írt a freskóról: "....mindegyikük arcán látszik a szeretet, a félelem és a felháborodás, illetve a fájdalom, hogy képtelenek kitalálni, mi van Krisztus lelkében.". A művész egyéniségként és lélektanilag elemezve ábrázolta az apostolokat. Az árulót a gesztusok eszközeivel kirekesztették a közösségből, de ő mégis ellenpontja Jézus méltóságteljes alakjának. Leonardo befejezetlenül hagyta Jézus arcát. A falkép ma igen rossz állapotban van, a nedvesség megrongálta.
1500 márciusában rövid időre Velencébe utazott, (de még abban az évben visszatért Firenzébe), ahol 1502-ben Cesare Borgia szolgálatába áll, és követi őt annak romagnai hadjáratába.
1503-ban Firenzében elkezdte megfesteni remekművét, a Mona Lisát (közismert olasz nevén la Gioconda). A munka egészen 1506-ig húzódott, a hagyomány szerint a három éves alkotómunkából két évet vett el Mona Lisa híres mosolyának megalkotása, Leonardo ugyanis ennyit tépelődött a mosoly kialakításán.
Megújult érdeklődéssel fordult a geológia és az anatómia felé, ezért ilyen tárgyú stúdiumokat vesz Milánóban. 1513-ban Rómába utazott, ahol X. Leó pápa megbízásából matematikai-természettudományi tanulmányokat folytatott.
1519-ben megbetegedett és meghalt. Örökségét tanítványára és barátjára, a festő Melzire hagyta.
Legfontosabb művei befejezetlenek maradtak: A háromkirályok imádása, a Sziklás Madonna, a firenzei Palazzo Vecchio számára készült Anghiari csata, amelynek csak egy töredéke maradt fenn, valamint Milánóban a Muzsikus képmása.
Az emberi test a művészetekre tett hatását és arányait a Vitruvius-tanulmány munkájában foglalta össze. Továbbá az emberi test felépítésének feltárásában is úttörő szerepe volt. Gyakran végzett – akkoriban az egyház által tiltott – boncolásokat is.Megújult érdeklődéssel fordult a geológia és az anatómia felé, ezért ilyen tárgyú stúdiumokat vesz Milánóban. 1513-ban Rómába utazott, ahol X. Leó pápa megbízásából matematikai-természettudományi tanulmányokat folytatott.
Az építész Leonardónak számos vázlata maradt fenn, amelyet mások meg is valósítottak, de egyetlen fennmaradt épület sem tulajdonítható neki. Nem fejezte be tudományos írásainak összegyűjtését sem a perspektíváról, festészetről. A filozófiáról, az anatómiáról szóló munkáinak kiadása is csak terv maradt. Már életében nagy művész hírében állt. Ha a pápa büszkesége Michelangelo volt Rómában, Leonardo Milánó hercegéé, később pedig a francia királyé.
szerző angel
Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. ..
Tudjunk majd hálásak lenni ezért az adományért.
szerző angel
A Gilgames-eposz a Sumer Teremtésmítosz.
Legteljesebb változata Asszurbanipal asszír király ninivei ékiratos könyvtárából származik.
A szöveg alapja hat tábla, melyek Enlil Isten nippuri templomából kerültek elő.
A véglelges kanonizált változat azonban már tizenkét táblából állt és Ninivéből került elő.
Az egyik legősibb elbeszélő költemény, jelentősége abban áll, hogy történelemkönyvként elmeséli a régmúlt eseményeit, ráadásul hihetetlenül alaposan.
Ez a történelemkönyv sok esetben megerősíti az addigi elképzeléseket, melyeket a régészeti leletek alapján állítottak fel, illetve maga a Biblia is merített az itt leírtakból.
Ennél csak egy régebbi eposz létezik, a Teremtés eposz, mely a Föld teremtését meséli el.
Az eposz agyagtáblákon maradt fenn, részben akkád nyelven, részben asszír, babiloni, hetita fordítás formájában.
Központi alakja Gilgames 2/3 rész isten és 1/3 rész ember, aki több mint a félistenek, azonban még emberi.
Gilgames származását tekintve kimutathatott apai ágon is egy istent, illetve anyai ágon is egyet, a többi rész természetesen földi emberi ág volt...
Az isteni eredet miatt, jogosulttá vált, hogy neve elé az isten jelzőt ragasszák.
Gilgames Uruk városának királya és Enkidu barátja.
Gilgames valóságos személy volt, akinek neve megtalálható a Sumer királylistákon. Személye köré már a Sumerok korában legendák szövődtek, 500-600 év elteltével pedig hőssé vált. A mű amellett, hogy páratlan alkotás olyan elévűlhetetlen dolgokra hívja fel a figyelmet mint: az ember sorsa és halandósága, a halállal való küzdelem, a barátság melyből erőt meríthetünk, az elmélkedés és a szenvedés. Az eposz és eme mítoszra épülő Sumer civilizáció óriási hatással volt olyan ezt követő kultúrákra, mint a görög vagy a római. Örök fájdalma minden embernek a halandóság. Érezzük és látjuk, hogy múlnak a percek, órák, napok, a hetek, hónapok és az évek. Az istenek nem kivételeznek senkivel az élet egyszer végetér.
Az ember sok-sok ezer éve keresi az örök élet forrását vagy legalább egy reménysugarat arra nézve, hogy léte és tettei visszhangozzanak majdan az örökkévalóságban is. Talán Gilgames is ezt az elnemmúló hírnevet kereshette.
Gilgames büszke, ügyes, lelkiismeretes király volt, és nagyon okos. Tette feladatát, és mellette megtanulta az istenek, az emberiség, a Föld történelmét. Azonban minél több tudásra tett szert, annál jobban kezdett félni a haláltól. Tudatában volt eredetének, és hogy két istenség is kimutatható a családfájában, ezért fellázadt és követelte az örök életet biztosító szert, az élet vizét..
A történet kezdetén a szerelem istennőjének (Istar) szerelmét Gilgames visszautasította. Az istennő ezért bosszúból egy bikát teremtett, melynek szándéka a hős elpusztítása volt, ezt a lényt Gilgames és Enkidu végül legyőztek. Azonban Enkidu-n a harcban a bika halálos sebet ejtett. Ezután Gilgames az Eufrátesz partja mellől elindulva kalandos utazást tett az alvilágba, hogy Enkidu-t kiszabadítsa. Hegyeken, völgyeken és szakadékokon át eljutott a föld legsötétebb részébe, hogy kilépjen a lángoló ég alá majd átkeljen a halál tengerén, végül saját (istenné vált) ősétöl -Umnapisti-tól megtudja az igazságot:
"Ami teremtett, elmúlik.
Halál az élők büntetése.
Még alighogy világra jöttek
s már el is kell menniök innen"
Gilgames elkeseredik, azonban Umnapisti reményt ad neki. Ki kell állnia egy próbát: hat nap és hét éjszakán át nem szabad aludnia. Ha sikerül túljutnia a feladaton akkor az alviágba számüzött barátja újra visszatérhet ebbe a világba. A próbát nem állja ki a hős, de kap egy tanácsot Umnapisti nejétől: a tenger mélyén van egy nyílvessző formájú fű, az élet füve, melynek megszerzője hallhatalanná válhat. Gilgames megtalálja, de szerncséltlenül jár, mert a hazafelé vezető úton megáll megfürödni, miközben egy kígyó a ruhájából kilopja a füvet. Hazatérése után nem kesereg a fű elvesztésén, mivel beszélhetett Enkidu szellemével az alvilágban. Tőle megtudta, hogy a halottak sorsán a másvilágon sem lehet változtatni, inkább az élet bölcs élvezetére kell törekedni.
Az eposz alapját képezi a Sumer istenhitnek és vallásnak, melyből később sok kultúra táplálkozott.
szerző angel
Miután tizenhat évesen elveszítettem a hazámat, és huszonnégy esztendős koromban száműzetésbe kényszerültem, életem során rengeteg nehézséggel kellett szembenéznem. Ha meggondolom, ezek nagyrészt leküzdhetetlenek voltak. Nemcsak hogy nem kerülhettem el őket, hanem kedvező megoldást sem találhattam rájuk. Mégis sikerült megőriznem lelki békémet és testi egészségemet, így aztán képes voltam a sorscsapásokat szellemi, fizikai és spirituális képességeim teljes birtokában fogadni. Ha erőt vesz rajtam az aggodalom és a kétségbeesés, az nemcsak egészségemet viselte volna meg, hanem a cselekvésben is korlátozott volna.
A világban szétnézve azt látom, hogy nem csak nekünk, tibeti menekülteknek és más hontalan népcsoportoknak vannak nehézségeink. Az embereket mindenütt, minden társadalomban éri szenvedés és megpróbáltatás - még azokat is, akik szabadságban és anyagi jólétben élnek. Azt hiszem, a boldogtalanság, amitől az ember szenved, nagyrészt a saját műve. Elvileg tehát legalább ez elkerülhető. Úgy látom továbbá, hogy az erkölcsileg pozitív magatartású emberek boldogabbak és elégedettebbek azoknál, akik nem törődnek az erkölcscsel. Ez megerősíti hitemet, hogy ha képesek vagyunk megfelelően átformálni gondolatainkat, érzelmeinket s magatartásunkat, akkor nemcsak hogy könnyebben megbirkózunk a szenvedéssel, hanem eleve sokkal kevesebb szenvedés vár ránk.
szerző angel
A régiek, akik tiszta erkölcsi összhangot akartak a világban, először nemzeti életüket rendezték el; akik el akarták rendezni nemzeti életüket, először otthoni életüket szabályozták; akik otthoni életüket akarták szabályozni, először egyéni életüket művelték; akik egyéni életüket akarták művelni, először a szívüket hozták rendbe; akik szívüket akarták rendbe hozni, először akaratukat tették őszintévé; akik akaratukat akarták őszintévé tenni, először eljutottak a megértéshez; a megértés a dolgok ismeretének felkutatásából származik. Ha a dolgok ismeretét elnyertük, akkor elértük a megértést; ha a megértést elértük, akkor az akarat őszinte; ha az akarat őszinte, akkor a szív rendben van; ha a szív rendben van, akkor műveljük egyéni életünket, ha egyéni életünket műveljük, akkor az otthoni élet szabályozva van; ha az otthoni élet szabályozva van, akkor a nemzeti élet művelése az alapja mindennek. Lehetetlenség, hogy ha az alap rendetlen, fölötte rendes legyen az épület. Sohasem volt olyan fa a világon, amelynek törzse karcsú s felső ágai nehezek és erősek. A dolgoknak oka és következménye van, az emberi ügyeknek kezdete és vége.
szerző angel
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el,
még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná
tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket
minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
szerző angel
Levélről levélre,
kérdésről kérdésre.
Válaszról válaszra,
bánatról bánatra.
Nézésről nézésre,
szeszélyről szeszélyre.
Nevetésről nevetésre,
tévedésről tévedésre.
Mozdulatról mozdulatra,
gondolatról gondolatra.
Ölelésről ölelésre,
érintésről érintésre.
Találkozásról találkozásra,
pillantásról pillantásra.
Beszélgetésről beszélgetésre,
félreértésről félreértésre.
Suttogásról suttogásra,
simogatásról simogatásra.
Napról napra,
hangról hangra.
Percről percre,
csendről csendre.
Szóról szóra,
csókról csókra.
szerző angel
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
szerző angel
Kahlil Gibran azzal vált ismertté, hogy orális formai elemeket tartalmazó alkotásokat közölt nyomtatásban olyan amerikaiak számára, akik egy írásbeli kultúra képviselőiként újszerűnek találták a beiruti polgárok által egyébként nap mint nap használt közmondásszerű kijelentéseket.
Dzsibrán, Halíl; Khalil Gibran (*1883. dec. 6. Bserre, †1931. ápr. 11. New York): libanoni keresztény [maronita] költő, író.
Az ún. szír-amerikai emigráns (mahdzsar) iskola vezető alakja. Családjával 1895-ben kivándorolt az USA-ba, majd visszatért, és iskoláit Bejrútban végezte (1897-99). 1908-ban Párizsba ment. Itt három évig festészetet tanult, Rodin tanítványa volt. 1911-ben New Yorkban telepedett le, s 1920-tól ő volt az USA-ban élő szír-libanoni írók szövetségének a vezetője. Műveit arab és 1918-tól főleg angol nyelven írta.
Romantikus szemléletmódot tükröző irodalmi és képzőművészeti alkotásaira a Biblia, Friedrich Nietzsche és William Blake volt a legnagyobb hatással. Az írásokat a szerzőjük mélyen vallásos és misztikus természetéből fakadó túláradó líraiság jellemzi. Témáik: a szerelem, a halál, a természet, és a szülőföld utáni vágyódás.
Gibran sírfelirata:
„Élek, mint te
és most is melletted állok.
Hunyd be a szemed és nézz körül,
ott látsz engem magad előtt."