szerző angel
Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.
Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre.
Ne ez a bolygó legyen.
Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.
Ki mondja meg, vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok.
Érints meg még egyszer, lassan.
Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan,
érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.
Elment a nap,
ahogy mindig szokott.
De túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész,
az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak...
szerző angel
Mondd, vártál-e már úgy,
tudtad, hiába vársz,
S mentél-e már úgy,
mindegy volt, merre jársz,
Szóltál már visszahívón
tűnő árnyék után,
Hagyták már kinyújtott kezed
elengedve, sután
Kérdeztél már tudva azt
nem felel senki sem,
Vártad-e már halk reménnyel
a szép szót: kedvesem.
Kívánta már arcod
zápor verését,
Mossa le mindörökre
nem akart könnyeid. . . ?
Ugye beengedsz, hogyha kopogok?
Ugye meghallgatsz, hogyha suttogok?
Ugye elhiszed, amit gondolok?
Ugye megtartasz, hogyha maradok?
Ugye elengedsz, hogyha indulok?
szerző angel
Én álmodom a rétet, és mellé a zöld mezőt,
Te álmodod a havas csúcsot, s a nap elé a felhőt.
Én álmodom a nyár melegét, a tengert, a virágok illatát
Te álmodod az őszi csendet, és egy lombja vesztett fát.
Én szaladnék a széllel, viharként vadul,
Te ülnél a fűben és néznél szótlanul.
Majd ha már én álmodom a felhőt és mögé a napot,
Te a tengerpartot mellé magadtól rajzold,
Ha képzelek csendesen fáradt őszi fákat,
Te lombokkal borítod az összes száraz ágat,
Én nézlek szótlanul, ülök és hallgatok,
Elmondhatod akkor, most már boldog vagyok.
szerző angel
Tekintet nélkül arra,
hogy másoknak tetszik-e vagy nem,
tekintet nélkül arra, hogy látják-e vagy nem,
tekintet nélkül arra, hogy lesz -e sikere vagy nem:
tedd a jót!
Tégy minden jót, amit megtehetsz,
ott ahol vagy,
úgy, ahogy teheted,
akkorát, amekkorát tehetsz,
de mindig, szüntelen ez legyen a programod!
szerző angel
Elveszve a végtelenben, keresni a kiutat, vagy valakit aki megmondja igazából ki is vagy..
szerző angel
Te velem szemben, s a szemed.
Nézel, s reméled értem.
Pillantásod hűvös, kék és távoli.
Bár tudnám, mit érzel
De Te csak nézel
és remélsz.
Már mosolyoddal remélsz
Reméled értem, hogy
Féltesz.
Könnyezve Rád nézek,
Már csak én remélek.
És végre megértem.
Magadtól féltesz és reméled értem.
szerző angel
Nézz fel az esti égre
Ha a nehéz napnak vége!
És Rád mo
solyog egy csillag
Örül Neked, hogy itt vagy!
Szíved ajtaján dörömböl,
Meríts Te is az erőmből!
Gondtalan most csak így lehetsz,
Tiéd minden, amit szeretsz.
Minden egyes napunk,
csak egyszeri csoda,
használd ki minden percét,
többé el nem érheted soha!
Becsüld meg napjaid,
Nyisd ki bezárt ajtaid,
engedj be minden érzést,
érezd a pillanatnyi féltést.....
szerző angel
Könnyekre fakadtak a felhők
Sírnak elfojtva csendesen
Mindent, mit megérint
Megtisztul s eleven
Gyengéden, simogatóan
Átcsorog a könny a szíveken
Lemosva mindent
Mi eddig ott élt csendesen
Elvisz, hogy újra élhessen
Hogy megtisztulva újraszülessen
Most ragyog, mivel kék az ég
Várja ismét megszokott békéjét
Várja, hogy beköltözzön a bátorság a félelem
Kivárja teljességét a gyűlölet a szerelem
Kell, hogy a bánat, s öröm is ott éljen
S nem hiányozhat a kétség és a remény sem
Ha mind megtalálták helyüket a szívekben
Együtt élnek szépen csendben
Békében érzik létüket, nem félnek
Tudják, ide mindig visszatérhetnek...
szerző angel
én leszek a vágy a szemedben
ha kell magaddal is megverekszel
én leszek a sóhaj a szádban
amikor erőd elhagy a kéjes lázban
én leszek elűzött szemérmed
a tegnapot ölöd meg értem
én leszek elveszett csókod a magányban
ha majd ajkad reszket a rád zuhanó homályban
én leszek vadul lüktető szíved
ha már senki sem, én ott leszek veled
én leszek sivatagban a gyöngyöző harmat
amikor Neked már senkik, semmit nem adnak
én leszek kínod egy álmatlan éjjelen
ha hiányzó örömök csordulnak ki szemeden
én leszek könnyed egy összegyűrt ágyban
amikor elmerülsz az egyedül-maradt vágyban
én leszek a szivárvány-híd a semmi felett
amikor majd lemondón nyújtod a kezedet
én leszek rémítő álmaid gyilkosa
a hazug hit, hogy nem hagysz el soha
én leszek fel nem tett kérdés helyett a felelet
ha hangtalan, csak magadnak súgsz neveket
én leszek halott virágok mosolya
a szerető, az édes és a mostoha
én leszek nevetésed a csendben
a váratlan lázadás a rendben
én leszek a bőr íze a szádban
tegnapi emlék a holnapi lázban
én leszek a viasz, amikor cseppen
pillangó szárnya amikor lebben
én leszek a sikoly a beteljesült vágyban
fájdalom az értelmetlen lázban
én leszek a nyugalom a gondolatban
az örök körforgásban a mozdulatlan
én leszek majd a Te helyedben
és Te élsz majd én helyettem...
szerző angel
.....én nem hiszem, hogy sokszor mondtam volna, hogy szeretem a paplant gyűrni a jelenből múltba.... logikus álmokat...:))
szerző angel
A mai nap egy különleges nap. Ez a nap a Tiéd. A tegnap kicsúszott a kezedből és már nem kaphat más tartalmat, mint amit adtál neki. A holnapra semmi ígéretet nem kaptál, de a mai nap a tiéd. Ez az egy, amiben biztos lehetsz. Azzal töltheted meg, amivel akarod. Élj vele! Ma örömet szerezhetsz valakinek, ma segíthetsz egy másiknak, ma élhetsz úgy, hogy talán este lesz valaki, aki megköszöni azt, hogy vagy! A mai nap egy jelentős nap.
A mai nap még a TIÉD!
szerző angel
Ülj ide mellém, s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet -
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
szerző angel
Valamit kérnék tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!
Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!
Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!
Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a szeretet!
