szerző angel
Nem érdekel
mit álmodsz rózsaszín szobádban.
Engem a Vörös érdekel.
Nem érdekel
szerelmes, suttogó szavad.
Engem a Kéj sóhaja érdekel.
Nem érdekel
gyengéd, finom simogatásod.
Engem vad Ölelésed érdekel.
Nem érdekel
versekbe írt szerelmed.
Engem reszkető Vágyad érdekel.
Nem érdekel
ajkad lágy érintése.
Engem vad Csókod érdekel.
Nem érdekel
ki vagy!
Nem érdekel
ki voltál!
Engem csak az érdekel
amivé teszlek,
amivé értem leszel...
szerző angel
Kalkuttai Boldog Teréz, közismert nevén Teréz anya , albán római katolikus apáca a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta.
Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhiu néven Üsküb (ma Szkopje) városában született, ami akkor az Oszmán Birodalom része volt.
Ágnes 18 éves korára elhatározta, hogy missziós nővér szeretne lenni Indiában, és jelentkezett az akkor ott szolgálatot teljesítő írországi Loreto nővérekhez. Barátnőjével, Betikával együtt kérte felvételét a Loretói Miasszonyunk anyaházába, akik néhány hónap felkészítés után Indiába, Darjeelingbe küldték. Szerzetesi fogadalmát itt tette le 1931. május 25-én, a Teréz nevet lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta.
1930-tól 1948-ig földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett. 1946-ban egy alkalommal Darjeelingbe kellett utaznia lelkigyakorlatra. A vonaton a harmadosztályú kocsiban óriási volt a tömeg, és megdöbbenve tapasztalta azt a nyomort és szegénységet, amely az indiaiak többségének kijutott. Ekkor ébredt rá küldetésére, arra hogy nincs joga arra, hogy a kolostor békéjében, kényelmében éljen, miközben az emberek, akiket szolgálni jött, nyomorognak. Küldetést érzett arra, hogy elhagyja a kolostort, megossza sorsát a szenvedőkkel és Jézust követve a szegények között szolgáljon. 1948-ban Kalkutta érsekén keresztül engedélyt kért XII. Pius pápától, hogy elhagyhassa a közösséget és független apácaként Kalkutta nyomornegyedében dolgozhasson. Levetette szerzetesi öltözékét, fehér szárit öltött, és Patnába ment a missziós orvosnővérekhez, hogy megfelelő egészségügyi ápolónői kiképzést kapjon. Hamarosan visszatért Kalkuttába, ahol a szegények Kis Nővéreivel lakott, és engedélyt kért nyomortelepi iskolájának megnyitására. Nemsokára segítői is akadtak, és támogatást kapott az egyházi szervezetektől és a városi hatóságoktól is.
1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást az új szerzetesrend alapítására. A rend hivatása Teréz anya szavaival: „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”. Az indiai kormány támogatásával egy elhagyott hindu templomot alakítottak át a szegény, magatehetetlen emberek otthonává. Nem sokkal később újabb otthonokat nyitottak a leprások és az árvák számára. A rend egyre több hívet és támogatót talált céljai számára, és az 1960-as években sorra nyitotta az otthonokat szerte Indiában. 1965-ben VI. Pál pápa engedélyezte, hogy a rend más országokra is kiterjessze tevékenységét. Létszámuk rohamos gyorsasággal növekedett, és új otthonok nyílottak szerte a világon.
1979-ben Teréz anyának ítélték oda a Béke Nobel-díjat. Amikor átvette a díjat, megkérdezte: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét?” Nagyon egyszerűen válaszolt: „Menjünk haza és szeressük a családunkat.” Az ünnepi banketten való részvételt lemondta, és a kapott 6000 dollárt Kalkutta szegényeinek juttatta el. A Szeretet Misszionáriusainak kalkuttai házát 1986. február 3-án II. János Pál pápa is meglátogatta, a napot Teréz anya élete legboldogabb napjának nevezte.
1997. szeptember 5-én visszaadta lelkét teremtőjének. Halálakor a rend a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100 000 önkéntes ápoló dolgozott. Bár India nem keresztény ország, a kormány mégis három napos nemzeti gyászt rendelt el, és állami temetést rendezett. Halálát az egész világ az emberiség nagy veszteségeként értékelte.
Teréz anyát II. János Pál pápa a missziós világnapon, 2003. október 19-én Rómában csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta.
szerző angel
Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaid!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteid!
Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed, és
ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsod!...
szerző angel
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled
nem maradsz egyedül....
szerző angel
Legyek tüzes nap, ha fázol.
Útjelző, ha tétovázol,
Legyek felhő, mely eltakar,
Ha világ sokat akar…
Legyek a föld, melyre könnyed
Hullajtod, ha most úgy könnyebb…
Legyek hang, melyet kiejthetsz
Holdas éjjen elrejthetsz…
Legyek álmod, és megfejthetsz
Legyek rózsa, és szerethetsz
Legyek az út, és elviszlek
Legyél igaz, és elhiszlek…
szerző angel
Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...
Hívj engem.
Nem ígérem, hogy megfoglak nevetteni...
De sírhatok Veled.
Ha egy nap el akarsz futni...
Ne félj engem felhívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg...
De futhatok Veled.
Ha egy nap senkit nem akarsz hallani...
Hívj engem,
Ígérem, Veled leszek
És ígérem, nagyon csendben.
De ha egy nap hívsz...
És nincs válasz...
Gyere gyorsan, látogass meg.
Lehet, nekem van Rád szükségem...
szerző angel
Kedves!
ha álmaink között most hideg szél rohan
Te azért ne hidd el, hogy már vége van
és ha aszott arcú is most minden éjszaka
ne gondold, hogy a szerelem többé, már nem talál haza
Kedves!
ha szirom-bársony érintéseket
most nem is teremnek a merevvé ridegült mosolyok
azért azt ne hidd, hogy a hajnalok
reszketeg csendjében nem Rád gondolok
Kedves!
ha már néha csak létem foszlott szélű árnyéka vagyok
és erőm mind elszórtam tévelygő utakon
azt soha ne hidd, hogy botladozva, ezerszer összetörve
nem a boldogság hozzád vezető ösvényét kutatom
Kedves!
ha széltől űzött felhőként tűnnek is el
tán-igaz-sem-volt óráink, perceink
ugye azt mégsem hiszed, hogy semmi nem marad
és páraként oszlanak szét legszebb érzéseink
Kedves!
ha vársz még rám valahol, mint tolvaj a pillanatra
és remegő őzként félve-vágyod érintésem újra, önfeladva
akkor joggal hiheted, hogy nem veszett el semmi
mert mindenféle jövőben csak közösen lehet létezni.
szerző angel
Tégy félre valamit
csendedből, s tégy félre
lármáidból, nyárból is,
mi elég lesz télre
Tégy félre valamit
örömből is, ha van,
jó lesznek morzsái
majd a bánatodban
De bánatodból is
tégy félre valamit
kell a súly, mi húzza
a lélek szárnyait
Tégy félre mosolyból,
s a könnyeidből is
Egyetlen drágagyöngy
mely soha nem hamis... .
szerző angel
..csak álmodj tovább
álmodd, hogy léted során
van még szó
mit nem mondtak el...
van még hang ami
felemel és van még
hely ahova elérhetsz...
mert ez az élet
mindig mást akar
a fej, a kar és a láb...
de Te ne add ezután
alább, hiszen ember lehetsz
és legalább előre
mehetsz, ha érzed
maradni már nem lehet
csak álmodj tovább
álmodd, hogy a verejték
gyöngyökké válik izzadt
testeden és amikor zuhansz
senki nem nevet elesteden
kereszted válladba mélyed
és érzed újra
az élet súlyát...
rád nevet, kit sohase
láttál és eléd jön
a legszebb érzés
amire annyira vágytál
és átölel, magához húz
szorosan és nem enged el
és akkor majd EGY leszel
egy a MIND közül
aki a Földre költözött
és így lett áldott
vagy még inkább
őrjöngve vágyott
üldözött.....
szerző angel
Mikor egy emberrel későn találkozol,
s meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz...
s hiányolsz,
úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét...
Jegye más vonatra szól...
Tudod, hogy ő is néz, s elkapott tekintetében,
mintha magával vinné álmaid kulcsát... mindazt, mit vársz.
Úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét...
Hidd el, ki igazán rád vár, ő megtalál.. nem tűnik el.
Időben ott leszel, nem késhetsz, nem késel el... ő rád talál.
Vele találkozol.
S meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz... s hiányolsz.
Úgy tűnik éppen, épp csak egy perc kell, épp csak egy perc,
hogy együtt többek legyetek.
Nem osztozhatsz!
Van úgy, hogy nem lehet, s megfogja felé nyújtott kezed.
Jegye tiéd mellé szól...
szerző angel
Ha hiszel, ha vágysz,
Ha kérsz, ha vársz,
Ha tűrsz, ha akarsz,
Ha kívánsz, ha magad
Leled meg utad,
Ha tiszta a tudat,
Ha biztos a szív,
Ha tiszta szó hív,
Ha nem hagyod magad
Felépül várad,
Felépül romod,
S akkor majd tudod:
Minden a Tied...
Mert hittél, mert vágytál,
Mert kértél, mert vártál,
Mert tűrtél, de akartad,
Mert kívántad,
Mert nem hagytad..
... s végül megkaptad...
szerző angel
...Oda jutottunk, hogy elfelejtettük, életünk nagy és fontos részét azok az élmények alkotják, amelyeket rózsák, csalogányok, hajnalok, alkonyatok, élet, halál, sors ébreszt bennünk, elfelejtjük, hogy időnk tetemes részét átalusszuk, álmodozunk, gondolkozunk, olvasunk - egyedül......
Ötletek, álmok, képzelet, költészet után sóvárgunk....
szerző angel
Érzem a vesztem.
Egy apró, semmitmondó pillantásban
Érzem a vesztem.
Egy céltalan, meg nem álló mozdulatban
Érzem a vesztem.
Egy lágy, hideg csókban
Érzem a vesztem.
Egy hangos, üres dobbanásban
Érzem a vesztem.
Egy szóban, melyben annyi kétség
Egy pillantásban, mi oly rideg
Egy mozdulatban, miben annyi erő
Egy csókban, mi oly kevés
Egy dobbanásban, mi szívedé, már
Érzem nincs visszaút.
S én mégis büszkén hordom keresztem
De érzem, érzem a vesztem...
szerző angel
1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Herakleitosszal, Buddhával, Lao Ce-vel és Shakespeare-rel mindenikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna. Ha az emberi szellem e négy prófétája Tiszapalkonyán szállt volna le a repülőről, s ha megszólították volna az első munkást, s az épp HAMVAS BÉLA lett volna, s miután három éjszakát átbeszéltek volna vele (nappal ugyanis Hamvasnak maltert kellett volna hordania, de lehet, hogy vendégei segédkeztek volna neki) - nos, vajon mit gondoltak volna ezek arról: ha ebben az országban ilyen egy segédmunkás, vajon milyenek lehetnek az ország írástudói? De, szétnézve az országban, mindent megértettek volna....
"Kénytelen voltam megelégedni azzal a sajátságos helyzettel, amely tulajdonképpen helyzettelen. Igazán otthon egy a valóságban meg nem lévö szellemi Európában lettem volna, ahol igazán otthon azok a szellemek voltak, amelyeket komolyan vettem és tiszteltem és barátaimul fogadtam, s az a tény, hogy reálisan itt éltem Magyarországon, szavamnak súlyát és élét elvette.
Azt hiszem, helyzetemet jól magyarázom, amikor azt mondom, hogy itt nem voltam otthon, mert nem voltam stílszerű, korszerű, népszerű; ott pedig, ahol mindez lehettem volna, ott egyszerűn nem voltam. Itt egyetlen emberrel sem találtam olyan, egész bennem élő szellemiségre kiterjedő kapcsolatot, amelyből termékeny közösség keletkezhetett volna, s így legalább egy kicsiny körnek alapja lehetett volna. Ahol pedig rokon szellemű emberekkel találkozhattam volna, ott sohasem tartózkodhattam annyi ideig, hogy az érintkezést felvehettem és kimélyíthettem volna.
Röviden tehát: ahol élni számomra kedvező lett volna, ott alig, vagy egyáltalában nem éltem; itt pedig, ahol éltem, lényem és eszméim idegenek voltak és maradtak. Az, hogy ez miért történt: koromat megelőztem, eszméim újak voltak, lényem túl elvont, a gondolatok lehetetlenek, személyem túl radikális, a színvonal mag